MAGUNKRÓL
Kati
Katalin vagyok, zenész családból származom, ezért óriási szeretettel és tisztelettel viszem tovább zenekar vezetőként a Jerzsele nevet.
A zene iránti szenvedélyemet édesapámnak köszönhetem, akivel 30 évig zenélhettem együtt. Hálás vagyok neki azért az önzetlen zeneszeretetért, amit belém nevelt.
E mellett szintén hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan zenészkollégákat kaptam, akikkel a régi lendülettel de teljesen új egyéniségekkel, új alapokra helyezzük a Jerzsele Zenekart.
Jelenleg újra beiratkoztam a Kőbányai Zenei Stúdióba mert a fafúvós hangszeren is van mindig magasabb szint.
Zenélek, oktatok, gyakorolok, kreatívkodok a zenében mert hittel vallom, hogy a zene szeretetével örömet adunk az embereknek!
Roland
Roland vagyok, és én vagyok a kakukktojás…, mert nem zenész családból származom.
Jártam zeneiskolába, ahol basszusgitározni tanultam, de a hangszerek között mindig is a dob volt legszimpatikusabb. A hangszerválasztást ugyan minden egyes pakolás során megbánom, mert a többiek már rég készen vannak a saját cuccukkal, mikor én még sehol nem tartok - de a fellépések alatt ezt gyorsan elfelejtem. A zenekaron belül én vagyok a magyar retro és rock-felelős.
Elektromossá átalakított (hálóbőrök, Padtech belső triggerek) akusztikus dobfelszerelésen játszom, a dob agya egy Roland (mi más lehetne…) TD-27-es modul.
Több évig játszottam egyedül, és hálás vagyok azért, hogy 2021-ben Jerzsele Zoltán meghívott a zenekarába dobolni és énekelni.
Karesz
Karesz vagyok, zenész családból származom.
Már kisgyermekkoromban kialakult az elszakíthatatlan kötődésem a zenéhez. Nyolcévesen polgári esküvőkön zenéltem az anyakönyvvezető segédjeként. Ez idő alatt folyamatosan tanultam és fejlesztettem magam, rengeteget gyakoroltam.
Míg más gyerekek játékokkal játszottak, számomra a fakanál volt a dobverő, a lábas a dob, a bátyám gitárja vagy egy egyszerű gyerekszintetizátor pedig az igazi játék.
Tizenhárom évesen zenéltem először egy klasszikus vidéki lakodalomban, ahol egy hatfős zenekar billentyűse lettem - a bátyám ajánlására, aki a zenekar gitárosa volt, és épp szükségük volt egy billentyűsre. 1995-ben OSZK-vizsgát tettem, így hivatalosan is előadóművész lettem.
Ez volt a zenei pályám kezdete. Tizenegy éven át dolgoztam hangszerboltban, ahol rengeteg zenésszel ismerkedtem meg. Számos formációban és zenekarban megfordultam, kísértem zongorán neves énekeseket, voltam bárzongorista, és játszottam funky zenekarban éppúgy, mint cigányzenekarban - belföldön és külföldön egyaránt.
Bár több hangszeren is játszom amatőr szinten, a zongora maradt a fő hangszerem. A zenei látásmódomat és technikámat Jerzsele Zoltánnak köszönhetem. Ő tanított meg a zenéhez tartozó alázatra és a kifinomult ízlésre. Zoli bácsi már nincs köztünk, de a tanításai, iránymutatásai életem végéig elkísérnek.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ebben a zenekarban zenélhetek!
V ince - kisegítő társunk
Tóth Vince vagyok.
Két éve szaxofonozom már, és azóta is folyamatosan fejlesztem magam, hogy egyre kifejezőbb legyek ezen a hangszeren. Bár a szaxofon viszonylag új az életemben, a zene nem: már több mint egy évtizede játszok billentyűs hangszereken, ami nagyban hozzájárult a zenei érzékem és hallásom fejlődéséhez. A szaxofon azonban egy teljesen új kihívást és élményt jelent számomra, amelyre szinte kisgyermek korom óta vágytam.
A Jerzsele Zenekarhoz való csatlakozás hatalmas lendületet adott. A csapat légköre kiváló, a közös munka inspiráló, és nagyszerű érzés olyan emberekkel zenélni, akik hasonló lelkesedéssel és elhivatottsággal állnak a szórakoztatáshoz. Különösen fontos számomra, hogy az általunk játszott zenének jó része közel áll hozzám, így még én is jól érezhetem magam zenélés közben.
Célom, hogy folyamatosan fejlődjek, mind technikailag, mind zeneileg, és a zenekar tagjaként hozzájáruljak a közös sikerekhez. Hiszem, hogy a jó zene nemcsak a zenészeknek, hanem a közönségnek is élményt ad, és minden alkalommal igyekszem ennek megfelelően játszani.